Gondolatok – útközben… az információs társadalom felé

A kurzus első órája az információs társadalom témaköréből indulva próbálta bevezetni az érdeklődőket a információs/tudás alapú társadalom, a kommunikációs formák változásai és az információs és kommunikációs technológiák mindennapi életünkben betöltött szerepének átgondolásába. Sok érdekes és gondolatébresztő mondat hangzott el, számos kérdés merült fel. A következő írásban néhány gondolattal szeretném a fentieket magam is kiegészíteni, illetve a további gondolkodást támogatni.
Vázlatosan az információs-/tudástársadalomról kezdeteiről
Valószínű, hogy a jövőről történő elmélkedések, képzeletbeli jövőképek felvázolása egyidősek lehetnek a tudatos, tervezésre képes emberrel. Így az információs társadalom sem az internet megjelenésével ölt testet, hanem már többek gondolataiban is találhatunk olyan alapokat, amik aztán vagy megvalósításra kerültek, vagy zsákutcának bizonyultak, és eltűntek a süllyesztőben.
Az információs társadalom fogalmát vélhetően Masuda Information Society címmel 1980-ban közreadott munkájához köthetjük (magyarul 8 év késéssel, 1988-ban adta ki az OMIKK, Az információs tásadalom címmel), ami után (a számítógépek, majd a hálózatok rohamos elterjedésének köszönhetően) világszerte előtérbe került az infomációs társadalom kérdésköre. Az ún. információs forradalom hatása ekkor vált a hétköznapi gondolkodás meghatározó részévé, és kezdett el hatást gyakorolni a tömegek életére.
Az információs forradalom néhány mérföldköve (Várhegyi-Makai,2000) :
1956 körül: a tranzisztor megjelenése (az elektroncsöves számítógépek leváltása)
1957 az első mesterséges hold fellövése; az Egyesült Államokban az információs területen dolgozók száma meghaladja a fizikai dolgozókét.
1980-as évek végén a személyi számítógépek óriási mértékű elterjedése világszerte;
1990-es évek elejétől a világhálózat kialakulása; 1993 – World Wide Web.
2000 körül internetes világkereskedelm létrejötte.

Mindezek a lépések valóban gyökeresen más megközelítést tettek és tesznek szükségessé az élet minden területén. A 80-as évek elejétől számos kutató adta közre ezzel kapcsolatos gondolatait és elképzeléseit, amelyek közül itt most az amerikai Alvin Toffler-t említeném, aki 5 kötetben tárgyalta az információs társadalommal kapcsolatos víziókat, előfeltételeket, és a megvalósulás lehetséges követelményeit (ebből az első kötet 1970-ben jelent meg, Jövősokk (Future Shock) címmel.
Toffler szerint az emberiség fejlődése társadalmi fejlődési hullámokban történik, és a mezőgazdasági majd ipari forradalmat harmadik hullámként az információs forradalom következményeként előálló információs társadalom követi. Ennek bevezető szakaszát 1950-2025 közé jósolta, ami az előzőekhez képest egészen rövid időszaknak számít. „Toffler gondolatainak súlyát és hatását csak akkor tudjuk megfelelően …értékelni, ha ismerjük …a tényeket: Clinton elnök és Al Gore alelnök Toffler gondolatát ültette át a gyakorlatba, amikor támogatta az információs szupersztráda megvalósítását”. (Várhegyi-Makai,2000, p. 52.)
A témakör kutatói körében a másik alapmű Manuel Castells: Az internet galaxis című kötete .
A témakör nagyon részletes elemző áttekintését kapjuk az UNESCO 1997-ben kiadott két kötetes World Report-ját lapozgatva (magyarul Kommunikációs Világjelentés címen jelent meg 1998-ban ). A tárgyalt főbb témakörök: a hálózatok, mint az információs társadalom alapjai; A gazdaság változásai, a tudás alapú gazdaság; A média globalizálódása és szabélyozása; a sajtó, rádió és televízió változásai; az internet, cenzúra és copyright viszonyai.
„A mai gyerekek már számítógépekkel nőnek fel. Számukra az természetes része a mindennapi életnek: nemcsak a munkát könnyíti meg, de élvezet és játék is számukra.” (Berényi, 1986)
A fenti idézet jól illusztrálja azt, hogy ezek a kérdések nem a ma kérdései, hanem a tegnapelőttéi. De vajon mennyit haladtunk előre ebben az irányban? Hol tartunk az nformációs társadalom felé vezető úton?
Az Európai Unió 1993 decemberében kért fel egy szakértőkből álló elemzőcsoportot az információs társadalom témakörének helyzetének felmérésére, vizsgálatára és elemzésére. Az eredményeket az ún, Bangemann-jelentésben tették közzé: „Európa és a globális információs társadalom, javaslatok az Európa Tanács számára” . Az Európai Unió ezt követően kezdte meg az információs társadalom felépítéséhez szükséges tervek kidolgozását és a szükséges lépések megtételét. A részletekről lásd Várhegyi-Makai, 64-68. old.) Magyarország szinte a kezdetektől résztvett ezekben a törekvésekben, olyannyira, hogy például a Sulinet program 1996-os indulása és 1998-ra elért eredményei (1200 körüli középiskola internetes kapcsolathoz juttatása) a világ közvetlen élvonalába emeltek bennünket!
A hazai információs társadalom kezdeti lépéseinek és fejlődésének jó áttekintését adja Pintér Róbert doktori disszertációja, melynek címe: A magyar információs társadalom fejlődése és fejlettsége a
fejlesztők szempontjából.
A témakör oktatással kapcsolatos vonatkozásai kapcsán érdemes még megemlíteni az internet-szolgálatók megjelenését 1995-96 táján, az ECDL vizsgák rendszerének európai körű kidolgozását, és az információs társadalommal kapcsolatos kutatások fellendülését. Hazánkban például az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (Z. Karvalics László vezetésével), illetve a Stratégiakutató Intézet. Megalapították az azóta is létező Információs Társadalom című folyóiratot, ami a témakör magas színvonalú, tudományos igényű téjékoztatását és elemzését adja azóta is. Vidéken teleház mozgalom bontakozott ki, számos „intelligens régió” terv született . (További részletek: Mi a jövő? Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések, OMIKK, 1998. ) Több hazai Nemzeti informatikai stratégia is született azokban az években, ezek dokumentumai a neten hozzáférhetők. (Az EU oktatási informatikai stratégiáját Kárpáti-Komenczi-Fehér elemezte az Új Pedagógiai Szemle 2000. július-augusztusi számában.)
A fentiek elemzése és a megvalósulás (lásd a Lisszaboni célok) vizsgálata érdekes szakdolgozati témát kínál(na) a téma iránt mélyebben érdeklődőknek. Azt máris leszűrhetjük, hogy a információs társadalommal kapcsolatos tervezés már a 90-es évek végén megjelentek mind az európai, mind a hazai politikai gondolkodásban egyaránt.
Azt a kérdést szintén lehetne külön elemezni, hogy vajon információs társadalomban élünk-e, teljesültek-e ennek a feltételei, ezt meghagyom a kedves ólvasóknak. Mindezekkel csupák az volt a célom, hogy aprócska kiegészítést tegyek az elhangzottak mögé, és kiindulási pontok a adjak azonknak, akiket a téma mélyebben érdekel.
„Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam.” – írta Newton talán túlzott szerénységgel. Számomra itt mégis arra utal, hogy érdemes az előzményekkel is megismerkedni valamilyen szinten (legkevésbés sem a teljesség igényével, hiszen én is csak kiragadtam néhány általam fontosnak ítélt részletet), hogy a véleményekkel valóban árnyalni tudjunk egy jó ideje létező témakört.

A tudomány szerepnek felértékelődéséről
Az információs társadalom egyik lényegi vonása nem csupán az információ, hanem a tudás felértékelődése. (Knowledge building, knowledge society, knowledge worker, etc.) Ez együttjár a tudomány szerepének további növekedésével – mindez egy olyan korban, amikor a médiából ömlenek az ál- vagy antitudományos dolgok is?! Vajon mi lehet emögött? Talán itt kellene elővenni az eszmecserékben sokat emlegetett kulturális lemaradást, de tartok tőle, hogy a beszélgetésekben kicsit felületesre sikerült ennek tárgyalása. (Az interneten keresve szinte azonnal a „Ki van kulturális lemaradásban című előadás ötlik a szemembe, aminek a megközelítése téves szerintem.) Ha valakit komolyabban érdekel a téma, a „cultural lag”-re keresve rátalálhat a Cultural lag: conception and theory.
(International Journal of Social Economics | June 01, 1997 | Brinkman, Richard L.; Brinkman, June E.) című tanulmányra, ami kiindulópontnak jó lenne.
A másik lépten-nyomon emlegetett fogalom az idő. Nos, Marx György 1968-ban írt kötetében használja a gyorsuló idő fogalmát, és számos példával is illusztrálja, miről is van szó. „Egy mai ember annyi változást él meg élete során, amennyit az ókori Mezopotámiában csak száz egymást váltó generáció tapasztalhatott.” És amia témánk szempontjából még fontosabb, a tudomány fejlődése szinte elképzelhetetlen a korábbiakhoz képest! ”a tudományos tevékenység … az emberi tevékenység más fajtáihoz viszonyítva a jelen korszakban különösen gyors fejlődést mutat: hozzávetőlegesen azt mondhatjuk, hogy minden tíz évben megkétszereződik.” – itt az 1960-ban született Auger-jelentést (Current Trends in Scientific Research) idézi Marx Görgy. Bizonyára nyilvánvaló azolvasók számára, hogy ezek a számok mára még magasabbak, még dinamikusabb fejlődést jeleznek! Miért is említem ezeket? Azért, mert sokak azt gondolhatják, hogy ez a mai tempó az internet miatt van, azzal kezdődött minden. Az internet „csupán” elősegítette/erősítette ezen tényezők hatását és a fejlődés tempójának további növekedését. Így talán jobban érthetővé válnak az olyan érvelések is, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy nem célszerű lemaradni a globális gazdasági versenyben.
Amikor arról beszélünk, hogy a diákoknak mit kell megtanítani az iskolai évek során ( éppen a folyamatosan keletkező új ismeretek kapcsán), gyakran előkerül a tananyagcsökkentés, illetve a tárgyi ismeretek arányának csökkentése. Ezzel szemben furcsa módon meglepő tapasztalatokra tehetnénk szert, ha mondjuk egynémely 50-100 évvel ezelőtti tankönyvet fognánk a kezünkbe, és az azokban található ismeretanyagot mérnénk össze a maival… De az ktatásról majd pár előadás múlva érdemes résszletesebben szólni, addig csupán melegn ajánlom Marx György írásait, amelynek szavai szinte szóról szóra visszaköszönnek – 40 év múltán!
A tárgyi ismeretek csökkentése a kompetenciafejlesztés javára rendkívül divatos és aktuális manapság, de nagyon kevesen foglalkoznak az elsajátítandó ismeretek optimális mértékének meghatározásával. „Úgyis megtalálják a neten” téves jelszava mögé bújva elsikkad az információ és tudás közti fontos különbség kiemelése.
Egy másik sokat vitatott kérdés, hogy milyen szinten kell ismerni a mindannapokban használt eszközeinket. (internet, számítógép, stb.). Természetesen lehet élni a közhelyszerű hasonlattal az autóvezetésről, de amikor a hatékonyságot kezdjük vizsgálni, hamar fény derülhet arra, hogy a felkészült, képzettebb felhasználó sokkal hatékonyabban képes használni a munkája során ezeket az eszközöket… Hasonló eredményeket mutatnak egyébként a PISA felmérések egyes megállapításai is, miszerint azon diákok eredményesebbek, akiknek a tanárai képzettebbek.
Mire jó a Wikipédia?
A körülöttünk áramló rengeteg információ közül nem könnyű a valóban használhatót kiválasztani. Az oktatás egyik legfontosabb feladata napjainkban a kritikus gondolkodás fejlesztése lenne, ami a megalapozott döntések feltétele kellene legyen. Ehhez megbízható információkkal kell rendelkeznünk, de honnan szerezhetünk be ilyeneket? Napi tapasztalataink azt mutatják, hogy tanulóink/hallgatóink elsősorban az internetet és a Google/Wikipedia páros tartják az információk elsődleges forrásának. (Szeretném megemlíteni, hogy nem helytálló az a kijelentés, hogy „már nem a tanár az információ elsődleges és egyetlen forrása.” Ha a korábban idézett köteteket olvassuk, hamar rátalálunk az olyan mondatokra, amik jelzik, hogy korábban sem csupán a tanár volt, hiszen az ismeretterjesztő és tudományos könyvek, lexikonok, de akár az iskolai tankönyvek is) régebben is rendelkezésre álltak, az internet előtt is…)
A Wikipedia, mint közösségi projekt egy nagyszerű kezdeményezés, csupán azt célszerű megismernünk, hogyan működik, hogyan kerülnek bele és ki belőle a különböző tartalmak. Ennek ismeretében könnyebben el tudjuk dönteni, hogy milyen célra körülbelül milyen megbízhatósággal alkalmazható. Egyre gyakrabban merül fel az a kérdés is, hogy a tudományos dolgozatokban az internetes hivatkozások mennyire fogadhatók el. Itt azonban nem a megbízhatóság az egyetlen kritikus kérdés/probléma. Véleményem szerint ennél is fontosabb, hogy a tudományos kiadók pénzügyi/üzleti érdekei ellentétesek a tudósok közlési/tudományos érdekeivel. (Lásd a napokban megjelent „Fellázadtak a tudósok a tudományos kiadók ellen” című hírt). Több, mint 10 éves például az Open Archive Initiative (amelynek egyik kitalálója a magyar származású Steve Harnad/Hernádi István). A kezdeményezés célja egy adott tudományterületen születő tudományos cikkek hozzáférhetővé tétele. Hasonló kezdeményezések léteznek már matematikában és fizikában is, részben az említett ok (kiadók szerepének csökkentése), részben az információ minél gyorsabb terjedését lehetővé tevő megoldás keresése érdekében. A tudomány világában az információk megbízhatóságát a peer-review intézménye hivatott biztosítani (az ezzel kapcsolatos problémákra most nem térnék ki). Egy másik súlyos gond mind a Wikipedia, mint az említett tudományos írások terén a plágiumok kérdésköre, ennek elkerülésére is komoly erőfeszítések történnek. Érdekes, mi lenne akkor, ha nem plágiumkereső szoftvereket próbálnának bevetni, hanem egészen egyszerűen minden szakdolgozat, diplomamunka és doktori disszertáció nyilván lenne… Természetesen világos, hogy rendkívül sok érdeket sértene, ugyanakkor rengeteg értékes munka is előkerülne.
Visszatérve tehát a Wikipedia-ra a véleményem erről: teljesen jól használható, ha kritikusan és értékén tudjuk kezelni!
A kommunikációs formák változásairól
Felmerült az előadásban az a kérdés, vajon miért nem térnek/preferálják át az emberek az e-mail helyett a multimédiás kommunikációt? Mi lenne ennek az célja/értelme? Többen is hivatkoztak itt arra (szerintem teljesen jogosan), hogy az írott kommunikációt nem váltja ki a szóbeli/multimédiális, ezek csupán kiegészítik egymást. Utóbbiaknak számos előnyét, és legalább ugyanannyi, ha nem több hátrányát lehetne felsorolni. Hátrányai között említhetjük a jelentős erőforráspazarlást (tárhely- és sávszélesség), a visszakereshetőség és tárolás kérdését.
Természetesen itt is van fejlődés, talán csak kevésbé van szem előtt a dolog. A szövegfelismerés, a hangzó szövegekből való információ visszanyerése területén elég jelentős eredmények léteznek, ha nem is a polgári alkalmazások vannak előtérben… Némi kereséssel a Google-ben is találhatunk erről szóló szabadalmakat. Egy rendkívül érdekes olvasmány, ami részben ehhez, részben a tudomány fejlődésnek etikai és humán oldalát elemzi Weizenbaum: A szellemi prostitúcióról című írása, mindenkinek melegen ajánlom az elolvasást, szerintem „alapmű”. A technológiai problémát picit tovább gondolva mind a hang-, mind a videóállományokban való keresés ügyében folynak kutatások és kísérletek, de jelen pillanatban ezek még nem helyettesítik a szöveges információtárolást. Nem hallgatható el persze, hogy vannak olyan témakörök is, amit egy videófelvétel sokkal jobban illusztrál, mint egy szöveges magyarázat. Kérdés: hogyan vihető át ez értelemesen a hétköznapi kommunikációra és még egyszer: mi lenne az előnye/értelme?
A jövő kifürkészhetetlen útjairól
„Ha a jövőről beszélünk, nevetnek az ördögök”, de mégis sokan szeretnének a jövőbe látni. Érdekes megnézni néhány olyan víziót, ami a tudomány, vagy ami akár a hétköznapi élet vagy éppen az oktatás változását, fejlődésének útjait próbálja kifürkészni. (Nem kevésbé érdekes egyébként a témakörben olyan műveket is kezünkbe venni, amelyek a múltban íródtak, és a mára vonatkozó „álmokat” tudjuk ellenőrizni bennük. Ajánlom például Arthur C. Clark: Profiles of the Future – A jövő körvonalai (Bp., 1968, 1969) című kötetét, vagy éppen Oriana Fallaci: Ha meghal a Nap kicsit irodalmibb regényét).
A tudomány elkövetkező 30-50 évével foglalkozik Michio Kaku: Visions című kötete, az erről szóló beszélgetés,

illetve Kaku egyik (roppant szórakoztató de mégis komoly) előadása tekinthető meg az alábbi videókon.

Ha közelebb jövünk az információs társadalom/oktatás témaköréhez, olvassuk el Komenczi Bertalan 1998-2000 között született írásait (On-line és Off-line címmel jelentek meg az Új Pedagógiai Szemlében), vagy éppen a Számítógép az oktatásban a harmadik évezred küszöbén című tanulmányt, és vessük össze az azóta eltelt 10-12 év változásaival. Információs forrásközponttá váltak-e az iskolai könyvtárak (ahol megvannak még egyáltalán)?

Remélem fenti megjegyzéseimmel sikerült néhány újabb gondolatot elültetni kedves Olvasóim fejében, és ezzel is hozzájárulni a kurzus résztvevőinek tudásmegosztásához/tudásépítéséhez!

A felhő kapcsán ajánlanék mindenkinek egy szép felhős dalt:-) „Castle on a Cloud”

Jó tanulást kívánok!

Tisztelettel:
Fehér Péter PhD

Irodalomjegyzék:
Dr. Várhegyi I.-Dr. Makkai Imre (2000): Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK Budapest. p.25.
Castells, Manuel (2002): Az internet galaxis. Gondolatok internetről, üzletről és társadalomról. Budapest, Network Twenty One Kft.
Varga Csaba (szerk. 1998): UNESCO Kommunikációs Világjelentés. A média és az új technológiák kihívása. Magyar UNESCO Bizottság, 1998.
Berényi Dénes (1986): Ember és tudomány a XX: század utolsó évtizedeiben, Gyorsuló idő sorozat, Magvető Kiadó, Budapest, 22. old.
A Bangemann-jelentés is hozzáférhető magyarul is: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/hatasok/bangemn.hun Elérés ideje: 2012. febr. 26.
Pócs Gyula (szerk. 2001) : Intelligens régiók Magyarországon, Stratégiakutató Intézet Kht. Budapest
Bognár Vilmos-Fehér Zsuzsa-Varga Csaba (szerk. 1998): Mi a jövő? Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések, OMIKK, 1998.
Marx György (1969): Jövőnk az univerzum, Magvető Kiadó, Budapest, p. 267.