Ha rövid a kardod…

Már Zrínyi is tudatában volt annak, hogy fegyvertelenül/gyenge felszeréssel nem érdemes csatába menni. Friss kedvencem, a Trónok harcában a vívómester azzal bíztatja ifjú leány tanítványát, hogy “üvegkarddal nem lehet vívni”…

Aktualizálva a mondást: “ha rövid az eszed, toldd meg egy internettel!”

A héten a hallgatók a digitális tolltartójukat rendezték be mindenféle eszközökkel, mi szem-szájnak ingere. Enyhe hiányérzetem támadt az ügyben, hogy miért csupán szoftvereszközök, és azokból is csupán a web2-esek kerültek eme tolltartóba, ezért úgy döntöttem, hogy mást is ajánlok az „iskolatáskába”. Persze nem gondolom, hogy olyan szintű újdonságokkal sikerül elkápráztatnom a társaságot, mint amik az órán elhangzottak, de talán egy pár értelmes dolgot sikerül megfogalmazni és megfontolásra ajánlani. Annál is inkább így van ez, mert a digitális tolltartónkat lehet, meg sem tudjuk nyitni ezek nélkül… Lássuk csak, mit rejt tehát még az a bizonyos táska.

Kiinduló pontként kezdhetnénk egy szép nagy asztali PC-vel, de nem tudom, kinek van még olyan (rajtam kívül). Manapság már a különböző hordozható eszközök a divatosak, de azért jó tudni, ha valódi teljesítménye van szükségünk (nem feltétlenül gyakran, de azért tudok példát mondani), nos akkor ár-érték arányban még most is az asztali gép a nyerő. További előnye a bővíthetőség és a nem-hordozható voltából fakadó megbízhatóság/kevésbé sebezhetőség.
Ha valaki mindenképpen mobilabb szeretne lenni, a következő lépés egy notebook, lehetőleg a komolyabb fajtából. Ha legalább 14-15”-es kijelzőre vágyunk, és a teljesítménykorlátok közé sem szeretnénk beszorulni, aligha állunk meg 200 ezer Ft alatt (természetesen operációs rendszerrel együtt…). Ettől a megoldástól akkor fog elmenni a kedvünk, amikor mondjuk egy fél órát cipelgetnünk kell valahová napközben a gépünket, netán egy állófogadást próbálunk eredményesen (=nem éhezve) átvészelni a társaságában… A „hagyjuk nyugodtan a helyünkön” megoldást nem igazán tudom javasolni, de erről annak az iBook-nak a gazdáját kéne megkérdezni, akitől a legutóbb egy konferencia előadás szünetében vállalták át a cucc további cipelését…
Más hátrányai is leheznek egy ilyen gépnek: képszerkesztésnél például igen kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket, ha nem kalibrált a kijelző (tegyük a kezünket a szívünkre, kinek a notebookjáé az?), ha pedig külső monitorral használjuk, akkor egy külső billentyűzet is jó lenne, és máris egy asztali gépnél tartunk majdnem. Azt meg nehéz magunkra rántani, ha mégis inkább hanyattfekve szeretnénk az információs társadalom rögös útjain száguldozni és állampolgárságért folyamodni.
Ekkor értjük meg, mire is való egy netbook! Könnyű, kicsi, hordozható! Ha jót választunk és minimálisat turbózunk rajta (+1 gigabájt memória általában csodákat művelhet), a legjobb barátaink közé fog tartozni. Amire még célszerű figyelni (s az előbbiekben is meg szoktak feledkezni róla), hogy a kijelző elsődleges funkciója (még talán hölgyek esetében is), hogy nézzünk és lássunk rajta. Így a gyönyörűen csillogó és egyúttal tükörként is pompásan funkciónáló felületeket érdemes elfelejteni, és helyette a matt (=bármilyen viszonyok közt jól látható) képernyővel szerelt modelleket előnybe részesíteni.

A „sokszor aggódott” nem jó semmire mert gyenge szövegeknek ne üljünk fel, már több, mint két éve van velem egy ilyen „jóbarát”, még sosem hagyott cserben. Videót meg az asztali gépen digitalizálok…És a full-HD videót meg a plazma TV-men néznék, ha lenne full-HD-s videóm és plazma TV-m. A hétköznapi alkalmazások között még semmi nem tudta kiakasztani a netbookomat.

Ha már itt tartunk, érdemes egy kis kitérőt tenni a mozgóképek irányába: ha ez a digitális nemzedék felé irányuló kommunikáció fő csapásiránya, nosza! Egy merevlemezes DVD-lejátszó a minimum, ha filmeket akarunk rögzíteni, amelyek aztán akár oktatási célzattal is jól használhatók, de arra is jó, ha csak a digitális videókameránkról szeretnénk gyorsan DVD-formátumú filmet, mindenféle bűvészkedés nélkül. Érdekes módon ilyen eszközzel nem találkoztam ismeretségi körömben. Ha pedig mozgókép-rögzítés, akkor digitális videókamera! Nem fényképezőgép, nem mobiltelefon (utóbbiak a vicc kategória), a fényképezők csúcsgépei már nem annyira. De ha minőségre vágyunk, akkor érdemes betartani azt az elvet, hogy mindenre céleszközt használva nem igen érhetnek bennünket meglepetések!
Ha fényképeket szeretnénk megosztani a neten, célszerű egy fényképezőgépet beszerezni (hacsak nem Facebook-os bulifotókról van szó, ami ugyebár a szemét kategória), arra elég a mobil 1-2-3-5 megapixele is. És ha még picit fotózni is megtanulunk, előttünk a Kánaán.
Álló- és mozgókép megvolt, jöhet a hang. Manapság már okostelefon sem kell (ehhez!), szinte az összes új telefonban ott az MP3-lejátszó! Nem csak zenét lehet ám rajta hallgatni, hanem például hangoskönyvet, sőt nyelvleckét is!! Minden reggel iskolába menet megvan az angol tanulás, és még külön erőfeszítés sem kellett hozzá. Nagyon kíváncsi lennék egy ilyen felmérésre, hogy hányan… a digitális nemzedékből?
A médiaeszközöket (majdnem) kivégezve térjünk vissza kicsit a PC-rokonsághoz. Valamiért a marketingesek kitalálták (na jó, Steve Jobs-nak is volt hozzá pár ötlete), hogy a „gyengébb képességű userek”-et csak zavarja a billentyűzet, ezért inkább a képernyőt szeretnék tapizgatni (már nem is az egeret). Kb. így születhetett a tablet, ami mára nagy divat lett. Ahhoz képest, hogy munkára nem könnyű használni, elég nagy népszerűségre tett szert, pedig egy iPadx (x=1,2, stb.) nem olcsó, viszont drága. Vigasztalásképpen jelezném, hogy tablet nélkül is lehet élni, ebook-olvasó nélkül viszont nem érdemes! Aki próbálta, aligha tud majd leszokni róla, persze csak azoknak érdemes, akik szeretnek olvasni. Ennek hiányában a szemét kategória (aki nem olvas, azt nem is minősíteném :-P)

Így a végé felé említeném az olyan további eszközöket, mint a GPS, vagy a pilótavizsgát nem igénylő, de egyébként nagyon hasznos digitális kilométeróra, amit a kerékpáromra szoktam erősíteni, hogy lássam, mennyit haladtam (előre?).
Okostelefon? Minek az, kérdezhetnénk? Nemrég sikerült beújítanom egyet (Samsung Galaxy Gio, hogy egy kis reklámot is csináljak), é smeg kell mondjam, hasznos beruházásnak bizonyult. Hang- és mozgókép-lejátszás, wifi, GPS, könyvolvasás (végső esetben, ha nincs kéznél a Kindle), e-mail és böngészés, mi kell még? Hát elektronikus szótár. ALapból ott figyel 3 a Kindle-men is, a netbook-on is, de most már az okostelefonon is. Így a dedikált elektronikus szótárat kihagynám.
Nagyjából így nézhet ki az aktuális digitális iskolatáskába való. Mindneki nézzen magába, és számolja meg, hány eszköz hiányzik neki a felsoroltakból… Aki 3-nál többet vall be, az fusson neki ennek a magasságnak újra!
Köszönöm azoknak, akik végigküzdötték magukat ezen a bejegyzésemen is!